A világ leggyorsabb vasútja

Kiotóban jártam pár napja, ahol helyi gésákkal találkoztam. De már az oda vezető út is... Képzeljétek, ezzel a csodával utaztunk. 
A világ egyik leggyorsabb vasútja a shinkansen. l964 óta fut, azaz inkább repül. És ami a legmeglepőbb: soha semmilyen személyi sérülés nem történt rajta. 
320 km/órával száguld. Imádni való.

0 Tovább

Engrish

Japánban van egy speciális nyelv ami a Japán és angol keveréke. A neve Engrish.
Ilyen feliratokat és táblákat látok nap mint nap. Némelyiken sokat mosolygok.
A "water salad" azaz az ázott saláta ital a kedvencem , isteni lehet .
A használt vécé papír sem rossz azért.
És végül de nem utolsó sorban a a „nem beszélünk angolul , de érezzük mit akarsz” is kedves a Japánoktól.
0 Tovább

Cuki pandák

A japánok nagyon tudnak lelkesedni, és most a pandán van a sor:)

A hírek szerint 2 kis panda Li-Li és Shin-Shin érkezett az Ueno állatkertbe és azóta még jobban dúl a pandaláz. A japánok imádják a "kawai" vagyis CUKI dolgokat.  A panda pedig pont ilyen.

Ezért megsütik sütibe, megcsináljak sushiba,  vagy buszba, és persze részeg pandákkal reklámozzák az Uenoi izakayakat is:)     (Izakaya  valahol a resti és a pub között van. Egyszerű kajákat is felszolgáló ivó.)

0 Tovább

Őrült japán szépségpraktikák!

Az a tapasztalatom, hogy a legalapvetőbb szabálya a szép bőrnek, az egészséges hajnak  a helyes táplálkozás. Ez a japánoknak könnyű: rengeteg halat, algát, egyszerű és tiszta ételeket esznek. A másik dolog, hogy rengeteg vizet kell inni, csak persze ezt én is hajlamos vagyok  elfelejteni.  Mégis azt mondom, a citromos víz csodákat tesz, ugyanis lúgosít. A japánok viszont a zöld teára esküsznek, hiszen tudjuk, hogy telis-tele van antioxidánsokkal, és azok pedig vitathatatlanul vitalizálják a bőrt. A másik japán csodaszer a kollagén. Állítólag az a tuti, arcra kenve, szőlőcukorban, de még kollagénital is van. Náluk a szupermarketek polcain úgy sorakoznak a különböző ízű kollagének, mint nálunk a joghurtok. Bevallom, én is megittam napi egyet, „hátha segít” alapon. Szerintük ez a fiatalság titka.

Viszont ha még szebbek akarunk lenni Japánban, de műtéti beavatkozásra még nem adnánk a fejünket, akkor most megosztok veletek néhány trükkös szerkentyűt, amivel otthon is elszórakozhattok!

Kezdjük a személyes kedvencemnél, a szemhéjtapasznál. Az egyik kis barátnőm jobb szeme felett figyelt, amikor először láttam. Illik nem illik, én rákérdeztem, mi az. Mondta, hogy műszemhéj, mert neki nincsen, pedig szeretné, ha lenne. Ezzel sok lány van így. Nagy európai szemet szeretnének, szemhéjjal. Arra is rákérdeztem, hogy miért csak egyik oldalon. Azt mondta, a másikkal elégedett. J

Férfiaknak, hónaljszőr vékonyító! Hogy ne borzolódjon, rosszalkodjon!

Orrformáló, műtét nélkül! Egyszerű és praktikus, mondja a hirdetés. És az orra oda kerül, ahova ön akarja. Na, persze.J

Szájránctalanító! Kapja be és, gyakorolja a lélegzést. Hát igen, lélegezni egészséges,J engem mondjuk inkább egy gumibabára emlékeztet, de hát legalább a száj körüli ráncok eltűnnek.

Arcbőr emelő! Ez nem más mint mikor a műtéten felülről meghúzzák az ember arcbőrét, kinyisszantanak egy darabot, és voila! mínusz 15 év. Ez a módszer humánusabb, csak nehogy éjszaka amikor rajtunk van, valaki meglásson benne.J

Szemráncszemüveg! Hogyan  legyünk ufók otthon.

Aromaterápiás planetárium! Ugyan ki ne akarna ilyet! 

0 Tovább

Kéz a kézben, avagy kesztyű szerelmeseknek

Ha beköszönt a zimankó, a japán szerelmesek akkor is kéz a kézben sétálhatnak. Ezt onnan tudom, hogy láttam. Őszintén nagyon meghatott a Forever hand in hand collection. Minden párban három darab van, két normál és egy közös, amelyben kéz a kézben lehet andalogni. 
Örökké kéz a kézben, igen, én is szívesen viselném már a Forever handet. 
0 Tovább

Okinawa, avagy kígyók pácban

Okinawa régen nem Japánhoz tartozott, ezért az ottaniaknak a természete is teljesen más: lazábbak, nyitottabbak. Ők voltak régen a délkelet-ázsiai, kínai és japán kereskedelem közepén. Van egy jellegzetes hangszerük, a sanshin, ami kígyóbőrből van. Az okinawai rizspálinka thaiföldi rizsből van, awamorinak hívják. A legextrémebb fajtája, a habu sake: amikor is egy mérgeskígyót tesznek az üvegbe az alkoholba. Brrr! Nekem borsódzik a hátam ettől.  Szélesnyakú üveget használnak, amibe beleférnek a kígyók. Az alkohol semlegesíti (kémiailag felbontja) a kígyó mérgét, magát a kígyót pedig gyógyhatásúnak tartják. Egyszer egy japán buliban a házigazda megkínált vele, mondván, „én nem szeretem, de tessék, te kóstold meg”.

Nem volt hozzá gusztusom és merszem . Miközben néztem szegény állatot, a recept járt a fejemben:

Végy egy-két kígyót a piacon, akár egy méteres is lehet. Csúsztasd bele egy nagy üvegbe. Azután önts vizet az üvegbe, hogy az állat levegőért kapkodva kinyújtsa a fejét. Majd egy vékony, átlátszó pálcikán keresztül tölts szeszesszenciát az üvegbe. Mivel az alkohol nehezebb, mint a víz, s nem is keveredik azzal, szép lassan elkezdi kiszorítani a vizet. A kígyóid hamarosan már az alkoholban áznak, de még mindig epekedve nyújtóznak egy kis életet adó oxigénért.

Hát én ezt állatkínzásnak nevezném.

Olvastam valahol, hogy egy nőt megmart egy ilyen pálinkába pácolt kígyó. Pedig mát több hónapja halottnak kellett volna lennie. A szakértők szerint ez úgy lehetséges, hogy a hüllők képesek hibernálni magukat, lelassítani a szívverésüket. Egyedül levegőre van szükségük, így elég, ha az üveg nem zár tökéletesen hermetikusan.

Okinawa régen önálló királyság volt, ezért saját nyelve is van, az okinawai, amely a japánok szerint csak nyelvjárás. De japán legyen a talpán, aki megérti. A sziget a második világháború után az amerikaikhoz tartozott olyannyira, hogy dollár lett a fizetőeszköz. Szegény okinawaiaknak útlevél kellett, hogy Japánba menjenek. 1972-ben visszaadták az amcsik Japánnak Okinawát, és egyik napról a másikra át kellett állniuk a bal oldali vezetésről a jobb oldalira. Egy kedves bácsi azt mesélte: Még az autók hagyján, de a lovaknak sehogy sem lehetett megmagyarázni, hogy menjenek át a másik oldalra.

Az amerikai bázison minden nagyon nagy: nagy Hammer terepjáró, nagy üdítő, nagy hamburger, nagydarab katona. Kinn meg minden miniatűr: icipici autó, kicsi lakás, mini kaja, kicsi üdítő, kicsi ember. A legszebb beach-ek Japánban Okinawán vannak. A szabály az, hogy minél északabbra megy az ember a szigeten, annál szebbek, elhagyatottabbak és romantikusabbak a tengerpartok. December és március között pedig bálnák is vannak, az Okinawa-közeli vizekben sokat látni őket, ahogy „babáznak”.

A legszebb sziget a szigetcsoporton belül  Zamami szigete. Meseszép csendes kis halászfalu rengeteg trópusi hallal és korallzátonnyal. Az okinawaiak híresek arról, hogy hosszú ideig élnek és nagyon egészségesek.

Hm? Lehetséges, hogy a kígyópálinka az oka? 

0 Tovább

Japán édességek, avagy adjunk a diétának!

Ahány évszak, annyi pompázatos szín, íz és forma! Maga az Isten lakozik a japán édességekben?

Amikor Japánra gondol az ember, nem az édességek, sütik és fagyik jutnak először eszükbe. Pedig sütiválasztékban igazán nincs hiány. Vannak tradicionális édességek, és azok a fantasztikus „copy-k”, amiket csak Japánban lehet kapni.  Ezek ugyanolyanok, mint az eredeti  francia  bagettek , croissant-ok, fahéjas csigák és  amerikai piték! Életem legnagyobb élménye a „japán amerikai pite”. Egyszerű a képlet: a japánok járnak-kelnek a világban, és összegyűjtik a sok finomság receptjét. Így találtam rá Tokióban a kedvenc kürtőskalácsosomra is. Egyből beleszerettem a kalács ízébe. No, és persze a tulajba is.

A japán tradicionális édességeknél maradva nálam a nambervan a  doriyaki palacsinta. Hm,  nagyon fincsi, és nagyon egészséges.  Japán édes vörös babbal töltik, van vaníliás is.  Árulják mindenhol az utcákon. Hát épp ez az! Jártamban-keltemben nem tudtam ellenállni a kísértésnek.

A japá­nok életé­ben egyébként az évsza­kok vál­ta­ko­zása fon­tos sze­re­pet ját­szik, ezért a sze­zo­ná­li­san vál­tozó for­mák és szí­nek a kony­há­ban is visszaköszönnek. Minden évszak  új szezonális édességgel lep meg bennünket. Náluk azonban ez nem azt jelenti, hogy télen francia krémest, nyáron pedig fagyit esznek, mint mi itthon. A nyári melegben élénk színekkel keltenek hűsítő hatást a gyönyörűen megformált különleges sütemények, nem pedig hőmérsékletükkel.

A legelterjedtebb shinto vallás szerint a tárgyakban istenek lakoznak, így minden apróságnak kijár a megfelelő tisztelet. Talán éppen ezért olyan aprólékosan kidolgozottak még a wagashik is, melyekben megfigyelhetők a Japánra jellemző, csodálatos vizuális kultúra. A sütemények gyakran nem tárgyakat, hanem szentimentális képeket ábrázolnak, mint például nyáresti tűzijáték, vagy hegyi tó vizén tükröződő hajnali napfény.

További kedvenc japán édességeim:

Manju: Joyo (yam gyökér/édesbur­go­nya) vagy lisztből készült gőzölt gombóc, melyet babpürével töltenek meg.

Monaka: Azuka babpürével töltött vékony rísz ostyák. 

Wagashi leg­in­kább rizst, édes bur­go­nyát, szó­ja­lisz­tet, kölest, babot, gesz­te­nyét (és per­sze még sok mást) tartalmazó édes finomság.

Remélem, megjött a kedvetek egy kis sütögetéshez. Próbáljátok ki valamelyik japán receptet! Garantálom, hogy nem fogtok csalódni. 

0 Tovább

Nők helyzete Japánban

Sztereotípiák szerint a japán nők kedvesek, simulékonyak, szívesen hallgatják a férjüket.  A reality  viszont egészen más. Sok japán nő erős, nagyon jól meg tudja oldani a problémákat, rátermett, és rengeteg jó ötlete van. Ezt persze titkolják a békesség kedvéért.  Kettős személyiség lakik bennük: egyszerre romantikusak és ridegek, halk szavúak és szókimondóak, félénkek és bátrak. Legalábbis én így tapasztaltam.

Persze a japán feleségek és anyák is találnak módot a szórakozásra. Nem kell őket félteni. Legtöbben a szomszédjukkal kötnek barátságokat, eljárnak vásárolni, ebédelni, vállalják azt, hogy „feláldozzák” magukat a gyermeknevelés oltárán. A szomszédok szórakoztatják őket, mert a férj a munkából hazaérve kimerülten nem éppen szórakoztató társaság. Ha este vacsorázni megy a munkatársaival, eszébe sincs magával vinni a feleségét.

A legtöbb japán nő azt vallja, hogy akkor érezték magukat nőnek igazán, mikor elutaztak külföldre. Ott udvariasak voltak velük a külföldi férfiak. Japánban nem udvarolnak a férfiak a nőknek, a metrón sem adják át a helyet nekik. Elég sűrűn lekezelően bánnak a nőkkel, hiszen a férfiak társaságban így férfiasabbnak tűnnek.  A fiatal feleségek harcolnak a jogaikért, egyelőre még kevés sikerrel.

Itt van például Yoyi, a barátnőm, 33 éves , nem akar férjhez menni, azt mondja, hogy a legtöbb barátnője sem akar házasságot kötni. Yoyi ezt azzal indokolja, hogy képes megteremteni a saját anyagi biztonságát, akkor meg minek?  Azért ezen a mondaton még én is elcsodálkoztam. Ebből erősen hiányzik a romantika. Bár valószínűleg a házasság nem a romantikáról szól, de én  még hiszem,  hogy ebből születik.

Több százezer szingli él Japánban, sokan otthon laknak. Utaznak buliznak, és ha mégis hiányozna nekik a gyerek, vesznek egy kutyát. Felöltöztetik, babakocsiba rakják, szétszeretik őketJ lásd, GYES-en a kutyával poszt.

A nők a munka területén is hátrányban vannak még, hiszen nagyon ritka a női vezető. A nagy cégeknél is többnyire titkárnői vagy asszisztensi munkakört töltenek be. A parlamentben meg olyan ritka a nő, mint a fehér holló. Azt nem tudom, tudjátok-e,  hogy a 20. század elején építettek csak női WC-ket a magyar parlamentbe is,  mert az eredeti épületben nem volt.  És amikor Klárika, az első titkárnő el akart menni pisilni, akkor látta, hogy ez nem fog menni, J MERT NINCS női WC. A mi drága Steindl Imrénk erre az egyre nem gondolt.

A szingli japán csajok gyakran mennek külföldre, ott próbálnak férjet találni, azt hiszik, ez lehet számukra a kitörés.J Na és ott van az idősebb generáció is. Yoyi azt mondta nekem,  hogy a nagymamája teljesen kivirult,  mikor meghalt a nagypapa….Ez a jelenség nálunk is létezik, emlékszem amikor a zsémbes középiskolai fizikatanárom, Jutka néni piros körmöt festett meg elkezdett öltözködni, sőt még mosolygott is negyediktől, mikor meghalt a férjeura, a nálánál 20 évvel idősebb  Péter  bácsi.

 

Japánban sokan elválnak idős korban, mikor rádöbbennek, hogy gyakorlatilag nem is ismerik egymást, és végleg eltávolodtak egymástól. A férj miután nyugdíjba vonul,  elveszítve az élete célját, csak otthon lődörög, nem nagyon tud mit kezdeni magával. A férfiakra nem túl kedves jelzőket is aggatnak a nők, mint „nagyméretű háztartási hulladék”(mert csak a helyet foglalja, és nem tehetik ki őket).  Persze mindig vannak kivételek, ilyen például a Yoyi másik nagymamája, aki nagyon szerette a nagypapit, olyannyira, hogy házi oltárt emelt a férje emlékére, rajta a személyes tárgyaival. Könnyes szemmel beszélt a férjéről, ezért Yoyi kerülte is a témát, mert mindig ugyanazokat a sztorikat mesélte, és egy idő után ez már kezdett unalmassá válni. Hát ennyit a Japán nőkről.

1 Tovább

Túlokos WC-k

Nem akarlak sokkolni benneteket, de mesélnem kell arról, hogy a japánok hogyan trónolnak,  mert ezt még a király is megirigyelhetné! 

Egyik alkalommal a  japán barátnőmnél ebédeltem. Én gyanútlan, kimentem a mosdóba. Illetve kimentem volna, mert szigorúan rám szóltak, hogy a házipapucsban tilos bemenni. A mellékhelyiségben ugyanis külön papucs állt rendelkezésre. És a WC-papucsban visszalépni a lakásba megbocsájthatatlan vétek. Jobb, ha az illető harakirit követ el.

Végre ráültem a WC-re, mire rögtön beindult az elszívó ventilátor. Ettől persze nagyot ugrottam, azt hittem, valamit rosszul csináltam. Aztán zavaromban benyomtam oldalt egy gombot, erre rám zúdult alulról a jéghideg víz. Felvisítottam, majd elkezdtem tanulmányozni az okos WC gombjait. Akkor most mit nyomjak be, hogy rendet hagyjak magam után? Húúúúú!! Benyomtam egy újabb gombot, mire felcsendült valami klasszikus európai zene. Ez mondjuk jól jött, mert valamennyire lenyugtatott. Aztán, lesz, ami lesz, még egy gombot bevállaltam. Erre meg elkezdett örvényleni felfelé a víz. Na, mondom, jól kinézek, mi lesz itt, ha elárasztom a fürdőszobát a WC összes tartalmával. De nem. Szerencsére nem. Amikor már majdnem kiöntött volna a csészéből a víz, gyorsulva elkezdett folyni lefelé. Egy gyors örvény alakult ki, és mindent szépen levitt. Nagyon durva volt, komolyan mondom.  

Ez még nem minden, az ülőke csillapítottan csukódott. Később kiokosítottak:  Amikor rajta ülsz és a dolgodat végzed, megnyomhatsz egy gombot, ami WC lehúzás hangját imitálja, hogy a nemkívánatos zajok ne hallatszódjanak. Okos, nagyon okos!

És a legjobb az egészben az ülésfűtés volt. Mintha egy más bolygón lettem volna. IMÁDTAM. 

Ja, és még valami: van már távirányítós WC is! Mellékelem a videót:

0 Tovább

GYES-en a kutyával

Nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor futottam bele tokiói tartózkodásom alatt csinos fiatal csajszikba, akik hangosan cseverésztek, röhögcséltek. Mindannyiuk marha dögös volt, az első divat szerint öltözve. Nem nagyon értettem, pár hónapja szültek és ilyen csinosak?

Mi lehet a titkuk? Elkezdtem követni őket, és nem hiszitek el, mit láttam. A babák helyén apró, kisfiúnak és kislánynak öltöztetett kutyusok kényeskedtek. De még akkor sem vettem a lapot, azt hittem, ezek a kis kedvencek a gyerekek élő játékszerei. Még mélyebb nyomozásba kezdtem. Hol a gyerek? Hol a gyerek? De gyereket sehol sem láttam, csak kutyákat. Jé, ezek a csajszik kutyákkal vannak otthon GYES-en, gondoltam. Még ilyet! Aztán utánakérdeztem a szállásadómnál. Nem is értette, miért csodálkozom ilyen nagyon. Japánban van egy réteg harmincas, negyvenes csaj, akik vállaltan nem akarnak gyereket. Általában magas pozíciókat töltenek be, orvosok, ügyvédek, és a napi 12-13 órás munkaidő után nincs semmi kedvük pasikkal és gyerekekkel bajlódni. Reggel beviszik a kutyuskákat a kutyanapközibe, este meló után mennek értük. Szabadnapokon meg összejönnek, sétálgatnak, röhögcsélnek, és megdumcsizzák, mit ugatott először a cuki kutyvasz bébi.

0 Tovább

Szadomazó Hello Kitty

Na, hát ez a legdurvább. De most komolyan. Képzeljétek, Japánban ha kedve szottyan az embernek egy kis hancúrozásra, nem kell agyonszerveznie magát. Úton-útfélen hirdetik magukat a love hotelek.

Bemegy a párocska, egy ablakon jattolnak, még csak azt se tudja a személyzet ki jött be szobát kivenni. Persze, ha van személyzet. Mert általában nincs.  Automatákban kell fizetni.  Gombnyomással kell kiválasztani a szobát. Aztán mindenki megkapja a maga kis kulcsát. És irány a szoba! Ott mindenféle szexuális célszerszámokat lehet kapni meg persze óvszert. Természetesen automatából. No name, no face. Aztán jöhet a hacacáré!

Ezt is mindenféle kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel dobhatja fel a felizgult párocska. Hogy mivel? Láncokkal, ketreces ággyal, akváriummal, könyvtárnak, börtönnek álcázott dizájnnal. Sőt, van szado-mazo Hello Kittys babaszoba is. Ahány pár, annyi szokás. De nehogy azt higgyétek, hogy csak alkalmi szeretők járnak ide. Nem, nem, egyáltalán nem.  Házaspárok is járnak Love hotelba. Hogy miért? Hát azért, hogy felpezsdítsék  egy kicsit a szexuális életüket. 

0 Tovább

Álom, álom, édes álom!

Hát a legjobb a metró, ahol  mindenki bealszik. Aki meg nem szunyál, az tuti,  hogy telefonál!

Nagyon erős ez az alvó energia, mert az én fejem is folyamatosan esik le… De nem aludhatok el, mert  akkor tudom, hogy mindenki engem néz.:) Úgyhogy a telefonomra meredek inkább.

 A másik, ami sehol máshol a világon nem látható,  az a jelenség, amikor egy aktáskás öltönyös Japán az utcán alszik a laptoptáskáját kispárnának használva.

Nem hiszek a szememnek, pedig így van. Ha nem érik el az utolsó metrót,  és szállásért fizetni nem akarnak, akkor bizony ez a megoldás marad.

0 Tovább

Halihó!

Képzeljétek, abban a mázliban volt részem, hogy három teljes hónapot tölthettem Japánban, álmaim országában. Elképesztő kalandokban volt részem. Arra gondoltam, megosztom ezeket veletek. Jó kalandozást! Olivia

0 Tovább

Rózsaszín Bőrönd Expedíció

blogavatar

Olivia vagyok, 29 éves. Sohasem vágytam kényelmes turistautakra. Azt akartam látni, hogyan élnek, szeretnek, sírnak az emberek a világ más tájain. Most például Japánból jövök. Mindent megosztok veletek.

Utolsó kommentek