2015. január 10. 10:56
2015. január 03. 18:42
2014. április 05. 21:43
Sztereotípiák szerint a japán nők kedvesek, simulékonyak, szívesen hallgatják a férjüket. A reality viszont egészen más. Sok japán nő erős, nagyon jól meg tudja oldani a problémákat, rátermett, és rengeteg jó ötlete van. Ezt persze titkolják a békesség kedvéért. Kettős személyiség lakik bennük: egyszerre romantikusak és ridegek, halk szavúak és szókimondóak, félénkek és bátrak. Legalábbis én így tapasztaltam.
Persze a japán feleségek és anyák is találnak módot a szórakozásra. Nem kell őket félteni. Legtöbben a szomszédjukkal kötnek barátságokat, eljárnak vásárolni, ebédelni, vállalják azt, hogy „feláldozzák” magukat a gyermeknevelés oltárán. A szomszédok szórakoztatják őket, mert a férj a munkából hazaérve kimerülten nem éppen szórakoztató társaság. Ha este vacsorázni megy a munkatársaival, eszébe sincs magával vinni a feleségét.
A legtöbb japán nő azt vallja, hogy akkor érezték magukat nőnek igazán, mikor elutaztak külföldre. Ott udvariasak voltak velük a külföldi férfiak. Japánban nem udvarolnak a férfiak a nőknek, a metrón sem adják át a helyet nekik. Elég sűrűn lekezelően bánnak a nőkkel, hiszen a férfiak társaságban így férfiasabbnak tűnnek. A fiatal feleségek harcolnak a jogaikért, egyelőre még kevés sikerrel.
Itt van például Yoyi, a barátnőm, 33 éves , nem akar férjhez menni, azt mondja, hogy a legtöbb barátnője sem akar házasságot kötni. Yoyi ezt azzal indokolja, hogy képes megteremteni a saját anyagi biztonságát, akkor meg minek? Azért ezen a mondaton még én is elcsodálkoztam. Ebből erősen hiányzik a romantika. Bár valószínűleg a házasság nem a romantikáról szól, de én még hiszem, hogy ebből születik.
Több százezer szingli él Japánban, sokan otthon laknak. Utaznak buliznak, és ha mégis hiányozna nekik a gyerek, vesznek egy kutyát. Felöltöztetik, babakocsiba rakják, szétszeretik őketJ lásd, GYES-en a kutyával poszt.
A nők a munka területén is hátrányban vannak még, hiszen nagyon ritka a női vezető. A nagy cégeknél is többnyire titkárnői vagy asszisztensi munkakört töltenek be. A parlamentben meg olyan ritka a nő, mint a fehér holló. Azt nem tudom, tudjátok-e, hogy a 20. század elején építettek csak női WC-ket a magyar parlamentbe is, mert az eredeti épületben nem volt. És amikor Klárika, az első titkárnő el akart menni pisilni, akkor látta, hogy ez nem fog menni, J MERT NINCS női WC. A mi drága Steindl Imrénk erre az egyre nem gondolt.
A szingli japán csajok gyakran mennek külföldre, ott próbálnak férjet találni, azt hiszik, ez lehet számukra a kitörés.J Na és ott van az idősebb generáció is. Yoyi azt mondta nekem, hogy a nagymamája teljesen kivirult, mikor meghalt a nagypapa….Ez a jelenség nálunk is létezik, emlékszem amikor a zsémbes középiskolai fizikatanárom, Jutka néni piros körmöt festett meg elkezdett öltözködni, sőt még mosolygott is negyediktől, mikor meghalt a férjeura, a nálánál 20 évvel idősebb Péter bácsi.
Japánban sokan elválnak idős korban, mikor rádöbbennek, hogy gyakorlatilag nem is ismerik egymást, és végleg eltávolodtak egymástól. A férj miután nyugdíjba vonul, elveszítve az élete célját, csak otthon lődörög, nem nagyon tud mit kezdeni magával. A férfiakra nem túl kedves jelzőket is aggatnak a nők, mint „nagyméretű háztartási hulladék”(mert csak a helyet foglalja, és nem tehetik ki őket). Persze mindig vannak kivételek, ilyen például a Yoyi másik nagymamája, aki nagyon szerette a nagypapit, olyannyira, hogy házi oltárt emelt a férje emlékére, rajta a személyes tárgyaival. Könnyes szemmel beszélt a férjéről, ezért Yoyi kerülte is a témát, mert mindig ugyanazokat a sztorikat mesélte, és egy idő után ez már kezdett unalmassá válni. Hát ennyit a Japán nőkről.
Olivia vagyok, 29 éves. Sohasem vágytam kényelmes turistautakra. Azt akartam látni, hogyan élnek, szeretnek, sírnak az emberek a világ más tájain. Most például Japánból jövök. Mindent megosztok veletek.
Utolsó kommentek