Okinawa régen nem Japánhoz tartozott, ezért az ottaniaknak a természete is teljesen más: lazábbak, nyitottabbak. Ők voltak régen a délkelet-ázsiai, kínai és japán kereskedelem közepén. Van egy jellegzetes hangszerük, a sanshin, ami kígyóbőrből van. Az okinawai rizspálinka thaiföldi rizsből van, awamorinak hívják. A legextrémebb fajtája, a habu sake: amikor is egy mérgeskígyót tesznek az üvegbe az alkoholba. Brrr! Nekem borsódzik a hátam ettől.  Szélesnyakú üveget használnak, amibe beleférnek a kígyók. Az alkohol semlegesíti (kémiailag felbontja) a kígyó mérgét, magát a kígyót pedig gyógyhatásúnak tartják. Egyszer egy japán buliban a házigazda megkínált vele, mondván, „én nem szeretem, de tessék, te kóstold meg”.

Nem volt hozzá gusztusom és merszem . Miközben néztem szegény állatot, a recept járt a fejemben:

Végy egy-két kígyót a piacon, akár egy méteres is lehet. Csúsztasd bele egy nagy üvegbe. Azután önts vizet az üvegbe, hogy az állat levegőért kapkodva kinyújtsa a fejét. Majd egy vékony, átlátszó pálcikán keresztül tölts szeszesszenciát az üvegbe. Mivel az alkohol nehezebb, mint a víz, s nem is keveredik azzal, szép lassan elkezdi kiszorítani a vizet. A kígyóid hamarosan már az alkoholban áznak, de még mindig epekedve nyújtóznak egy kis életet adó oxigénért.

Hát én ezt állatkínzásnak nevezném.

Olvastam valahol, hogy egy nőt megmart egy ilyen pálinkába pácolt kígyó. Pedig mát több hónapja halottnak kellett volna lennie. A szakértők szerint ez úgy lehetséges, hogy a hüllők képesek hibernálni magukat, lelassítani a szívverésüket. Egyedül levegőre van szükségük, így elég, ha az üveg nem zár tökéletesen hermetikusan.

Okinawa régen önálló királyság volt, ezért saját nyelve is van, az okinawai, amely a japánok szerint csak nyelvjárás. De japán legyen a talpán, aki megérti. A sziget a második világháború után az amerikaikhoz tartozott olyannyira, hogy dollár lett a fizetőeszköz. Szegény okinawaiaknak útlevél kellett, hogy Japánba menjenek. 1972-ben visszaadták az amcsik Japánnak Okinawát, és egyik napról a másikra át kellett állniuk a bal oldali vezetésről a jobb oldalira. Egy kedves bácsi azt mesélte: Még az autók hagyján, de a lovaknak sehogy sem lehetett megmagyarázni, hogy menjenek át a másik oldalra.

Az amerikai bázison minden nagyon nagy: nagy Hammer terepjáró, nagy üdítő, nagy hamburger, nagydarab katona. Kinn meg minden miniatűr: icipici autó, kicsi lakás, mini kaja, kicsi üdítő, kicsi ember. A legszebb beach-ek Japánban Okinawán vannak. A szabály az, hogy minél északabbra megy az ember a szigeten, annál szebbek, elhagyatottabbak és romantikusabbak a tengerpartok. December és március között pedig bálnák is vannak, az Okinawa-közeli vizekben sokat látni őket, ahogy „babáznak”.

A legszebb sziget a szigetcsoporton belül  Zamami szigete. Meseszép csendes kis halászfalu rengeteg trópusi hallal és korallzátonnyal. Az okinawaiak híresek arról, hogy hosszú ideig élnek és nagyon egészségesek.

Hm? Lehetséges, hogy a kígyópálinka az oka?